Egy mozgássérült története | saját szemszögből!

 

Ugyanúgy kezdődőt mint mindennap Fel keltem a ágyból készültem suliba már a hetes első buszával mentem nem volt sokkal mással a nap mint szokót szokásos órák utána örültem hogy haza jöttem is végre nuku suli ugyebár szinte mindenkinek ugyan ilyen a napja csak nekem plusz néha bántanak ugye bár én mint mozgássérült egész életembe szembe kel néznem vele ami nem egyszerű hogy honnan indultam a igazi szüleim el dobtak nevelő otthonba kerültem utána 2-és félévesen nevelő szülőkhöz kerültem ahol jól érzem magam viszont műtétek sora jött láb műtét szem műtét fül műtét tüdő tükrözés is mind mind kis koromba mondhatjuk volt jó kis gyerek korom de ezekre nem emlékszek vissza szívesen igazi szüleim jártak hozzám hogy vissza fogadjanak de nem kelletem nekik mondjuk már most azt mondom hála a jó istennek hogy nem fogadtak vissza milyen az már ha valaki nevelő szülőkhöz kerül is meg kedvelik őt hát nem lenne kellemes érzés ugye a mai ember társadalom milyen elítélőek a emberekkel kapcsolatosan vannak akik szimpatikusak vannak akik nem most mondjátok meg miért hova fejlődőt a emberi társadalom ha valaki fogyatékos attól értékei vannak ugyan úgy vagy egy vaknak egy süketnek vagy nekem mint mozgássérült senki nem tehet betegségéről vagy hova tartozásáról úgy születik a ember ahogy meg születik oda születik ahova születik nem írhatjuk meg mondhatjuk varázsolhatjuk hogy te szüless ide legyél ilyen is légy te a tökéletesség az ember Max a nevet szabhatja meg a jövevénynek sőt embernek tulajdonságát sem szabhatjuk meg mondjátok meg miért jó ez nektek mitől mással egy egészséges ember mint egy mozgássérült attól hogy máskép megy máskép gondolkozik máskép lássa a világot vagy furán viselkedik ezt mind mind tulajdonság én is mozgássérült vagyok még is egészséges emberek között élek mozgok rendes iskolába járok biciklizek még ha speciális 3 kerekű biciklivel akkor is egyet ne feledjetek lehettek egèszségesek azt nem szabhatjátok meg milyen gyereketek legyen ugyan úgy lehet beteg gyerek mint mindenkinek de nem kívánom senkinek csak fogadjátok el hogy vannak beteg emberek is a világon nem kel barátkozni elég csak el fogadni is megérteni is nem bántani nem lehet hasomásokat hozni a földre azért mert az szeretnétek esetleg annyit tudtok tenni hogy magatokból picit tudtok tulajdonságaitokból át ruházni de ön magatokra formálni nem tudnátok még ha bele erőszakolnátok is akkor se a ember attól egyéni Hogy van saját tulajdonsága érzése gondolata legyen akármilyen ezzel akartam el mondani, hogy akàr beteg gyerek akár nem magatokra formálni tökéletesre nem tudnátok, szóval becsüljétek meg magatokat társaitokat gyerekeitek unokátokat legyen akármilyen hisz rövid az élet akkor feleslegesen ne utálkodjunk is bántsuk egymást. THE END! Írta: Fodor Tamás